„Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.” (Ef 1:4) Lassan közeledik az Advent. Ilyenkor az emberek többsége, akár hívő, akár nem, foglalkozik Istennel. Gyakran tesszük fel a kérdést: miért alkotott? Mi indította arra, hogy „alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá”? Miért szeret annyira, hogy egyszülött Fiát adta értünk? Mi a célja ezzel a szeretettel? Miben nyilvánul meg ez a szeretet?

Sok évvel ezelőtt Daniel Ekechukwu volt a vendégünk, aki három éjjelen és nappalon át volt halott, de imádság által, jelként nemzedékünk számára visszatért közénk. Üzenetének központi része volt a meg nem bocsátás közvetlen következménye (ítélete): a Menny helyett a Pokol. Sokan kétkedve csóválták a fejüket, keresztény létükre is kételkedtek üzenetének igazságán. A kevesek, akik elhitték, és mérlegre tették az Ige világosságában, azok tudták ezek után, hogy mi a dolguk, és jól jártak. Annyit érnek életünkben a felismert isteni kijelentések, mint amennyit megvalósítunk belőlük. A megvalósulásuk a mi döntésünk, az Isten beszéde sosem görbe.