(Jak 4:17-5:6) Minden idők legizgalmasabb, legtöbbet vitatott kérdését veti fel Jakab apostol ebben az igeszakaszban. Mégpedig nem kérdés formájában, hanem határozott válaszként minden felvetődő kérdésre. Határozottsága mögött ott van Isten Igéjének egyértelmű tanítása. Nem az a kérdés, hogy gazdagnak tartja-e magát valaki vagy sem. Ennek megítélése ugyanis nagyon viszonylagos. Ebben nagyon elfogultak lehetünk. Beszéltem emberekkel, akiket én gazdagnak tartottam, ők azonban a tőlük lényegesen jobb anyagiakkal rendelkezőket tartották azoknak. Még csak nem is az a főkérdés, hogy jogosnak vagy jogtalannak tartjuk-e általában a gazdagságot, mert erre nézve mindenkinek az a véleménye, hogy amije van, az jogos; az a jogtalan, ha nem rendelkezik mindazzal, amivel a másik.

Hosszú évek óta hűséggel, szeretettel ápolja tolókocsiba szorult, súlyosan beteg férjét egy hívő asszonytestvérünk. Dolgoznia is kell, meg egyéb családi gondok is szorítják, néha már a fáradtságtól, kimerültségtől sírva és kétségbeesve végzi éjjel-nappali feladatát. Felnőtt fiaira nem számíthat, gyakran még inkább neki adnak feladatot. A közeli városban működik egy rehabilitációs egészségügyi otthon. Hat éve kérelmezi, hogy legalább két hétre vegyék le róla a gondozás súlyát, kapjon „szabadságot”, hogy kialudja magát, idegileg, fizikailag is fellélegezzen. Eddig még minden kérését visszautasították, mondván, hogy férje állapota szinte semmit nem javulna, így a rehabilitációra nincs szüksége.