Olyan világot élünk, amikor a házasságtörés nem számít bűnnek. Hozzátartozik az emberi szabadságjogokhoz. Természetesen nagy különbség van a szabadság és a szabadosság között, s a probléma ennek a két fogalomnak az összekeveréséből adódik. Az egyik épít, a másik rombol. A szabadságban kiteljesedik az ember, a szabadosság viszont ön- és környezetromboló. Gondoljunk például a folyókra. Szabadon folyhatnak, folydogálhatnak vagy éppen hömpölyöghetnek a medrükben, de nem szeretnénk, ha úgymond „teljes szabadságot” élveznének, az ugyanis árvizet jelentene. A gátak azzal együtt, hogy korlátoznak, védelmet is jelentenek. Védik a környezetet, a földeket, az utakat, a lakóházakat, s az emberi életet. Ez az egyik oldal, a mi nézőpontunk. De van egy másik nézőpont is, s azt is érdemes átgondolni, ugyanis a folyó is csak akkor folyó, ha vannak gátjai. Ha nincsenek, akkor nincs meder, nincs merülési mélység, s így nem hajózható, csak tétován elterülő lapály, melyben nincs megfelelő áramlás se, és ebből adódóan felhalmozódik benne a hordalék, a szemét, megbüdösödik a víz, azaz mocsárrá válik a partot vesztett folyó…

Ugyanígy van ez a lelki életben is. Elég sok „megbüdösödött, elmocsarasodott” élet vesz minket körül. Ha beszélünk róla, ha nem, sok a kellemetlen szagot árasztó, koszos ember körülöttünk. Elég felszállni egy zsúfolt járműre, hogy ennek az állításnak az igazságát tapasztaljuk, de lelkileg, szellemileg is sok „hajléktalan” vesz minket körül. Pedig Isten nem erre teremtette az embert, se fizikai, se lelki, se szellemi területen, s ezt elkerülendő adta az életre szóló útmutatásokat, azaz a törvényt, pl. a jól ismert tíz parancsolatot is. Kár, hogy a mi nyelvünkben a törvény szónak inkább negatív felhangja van, mint pozitív. Azt a szót ugyanis, melyet Bibliánkban törvénynek fordítanak, lehetne életre szóló útmutatásnak is fordítani, s ebben az esetben nem a tiltás, a korlátozás oldalát domborítanánk ki az isteni kinyilatkoztatásnak, hanem a segítés, a tanácsadás, az iránymutatás semmivel nem pótolható kincsére hívnánk fel a figyelmet.

Iránymutatásra ugyanis – bármennyire is tiltakozunk ellene – szükségünk van. Hogy mást ne említsek, ezért vannak település és utca nevek útjelző táblákkal egyetemben. Soha nem érnénk célba ezek hiányában. Ismeretlen területen épp az útkeresés és a helyes tájékozódás miatt használunk térképet vagy műholdas navigációs rendszert, rövidebb nevén GPS-t. Ugye milyen hasznos kis találmány? Az ember csak szépen beírja a célpontot, ahová menni igyekszik, s aztán egy bájos női- vagy férfihang, szép sorjában diktálja, hogy mit tegyen az ember, merre forduljon, mekkora sebességgel menjen, stb. És a végén láss csodát: az esetek döntő százalékában odatalál az ember gyereke, ahová menni szándékozott. Persze csak akkor, ha pontos volt a célmeghatározás, és jók voltak az úgynevezett útvonal beállítások. Azaz előre nyilatkoztam arról, hogy gyorsan akarom-e a célt elérni vagy nagyon rövid úton, hajlandó vagyok-e autópálya díjat fizetni, esetleg komphasználati díjat, stb. De mi van akkor, ha valamit elvétettem a beállításoknál? Hát csak az, hogy olyan dolgokkal kell szembenéznem, amire nem számítottam. Például olyan tarifákat kérnek tőlem a fizetőkapuknál, amivel nem kalkuláltam, vagy kanyargós utakon, esetleg hágókon, szakadékokon óvatoskodva tanulom, hogy a figyelmetlenségnek, a gondatlanságnak mindig megvan a következménye.

A nyáron erre jó leckét kaptunk. Pontosan tudtuk, hogy hová igyekszünk, tanulmányoztuk az útvonalat, tisztában voltunk a területre vonatkozó közlekedési szabályokkal, számoltunk az autópálya használatáért fizetendő tarifákkal, tehát gondosan készültünk az útra.

A navigációs készüléken levő szoftvert is frissítettük, hogy lehetőleg naprakész legyen, térképeket is készítettünk a kocsiba. Pontosan írtuk be a célt, ellenőriztük a megteendő távolságot, stb. Egyetlen dologról felejtkeztem el csupán, mégpedig arról, hogy külön kell engedélyeznem az útvonal beállításoknál az autópályák használata mellett a fizetős kapukkal rendelkező útvonalak használatát is. Ezt elmulasztottam, persze meg tudom magyarázni, hogy miért! Azért, mert korábban erre nem volt szükségem, de mindez nem változtatott azon a tényen, hogy nem értettem a GPS-ből jövő információkat. Néztem a térképet, az útjelző táblákat, és sehogy nem értettem, hogy miért kapnék olyan utasításokat, melyek eltérítenének a helyesnek látszó útiránytól. Persze erre csak nagy sokára jöttem rá, de amikor rájöttem és korrigáltam hibámat, minden kitisztult. Olyan magától értetődő lett, és követhető. Pedig csak egyetlen pipa hiányzott…

S mindezt miért írtam le? Azért, mert sokaknál az élet dolgaiban való eligazodásnál vannak ilyen beállítási hiányok. Persze erről sok esetben éppúgy mit sem tudnak, mint ahogy én se sejtettem mulasztásomról. Nem számolnak például Istennel, aztán azokkal a törvényszerűségekkel, melyeket beépített az életbe. Olyanokra gondolok például, hogy az engedetlenségnek, a hűtlenségnek következménye van. Sérül a lelkem, mert a tiltott gyümölcsnek minden esetben ára van, sérül a környezetem is a legtöbbször, az egészségem is kárát vallja sok esetben: nemi betegségek, meddőség, AIDS…

Másoknál egész egyszerűen az elvárások terén vannak komoly hiányok. Nem számítanak például az élettel együtt járó természetes nehézségekre. A napi munka monotonitására, az esetlegesen jelentkező betegségekre, a gyermekáldással együtt járó plusz terhekre, hogy másokról ne is beszéljek, azaz a jóban-rosszban fogadalomból ők csak a „jóban-ra” mondtak igent annak idején…

Mások arra nincsenek felkészülve, hogy a házasság előtti találkozgatások alkalmával a másik fél mindig kivasalva, kisminkelve, szépen megfésülködve érkezik, s ez nemcsak a fizikai megjelenésre igaz. Az együttélés meg együttélés, néha ballábbal való ébredéssel, máskor fejfájással és összetört lélekkel fűszerezve. De hát ilyen az élet!

Olyanok is vannak, akiknél ennél sokkal mélyebb a hiány: azzal sincsenek tisztában, hogy a házasság Isten eredeti terve szerint egyetlen férfi és egyetlen nő életre szóló, hűségre épített kapcsolata, melyben mind a házastársak, mind a cseperedő gyerekek védettséget, elrejtettséget, biztonságot élveznek.

Hogyan fogunk célba érni, ha ennyi veszély, ennyi eltévelyedés van körülöttünk? Hát úgy, mint ahogy nekünk is sikerült. Néztük az utat, néztük a térképet, s kerestük a megoldást, amikor érzékeltük, hogy valami nem stimmel, s amikor rájöttünk a hibánkra, gyorsan kijavítottuk.

És bármennyire is megkérdőjelezi a ma embere, létezik mennybe vezető térkép, olyan, ami átsegít hágókon, szakadékokon, zúgó folyókon, s az élet ezerféle előre nem látható megpróbáltatásán: Isten kinyilatkoztatott, örök érvényű szava, a Biblia, melyben megtalálhatjuk Isten törvényét, az életre vezető útmutatás gyűjteményt. Érdemes kipróbálni. Működik…

Kulcsár Anikó

 

Heti üzenet

Kincsesláda

Híreink