"Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé." (2Móz 20:17)

A marketing, a reklámok az emberben levő kívánságra hajtanak rá. Jól tudják a kereskedelmi szakemberek, hogy ha valakiben felébresztik a kívánságot egy termék iránt, az illető terméknek előbb-utóbb lesz is keletje. A kívánság fogalma nem új keletű. Mikor Isten megalkotta az embert és az Éden kertjébe helyezte, egyetlen fát tiltott el Ádámtól és Évától: a jó és rossz tudásának fáját. Felvetődött bennem a kérdés: vajon Isten miért alkotott olyan fát, amelyről nem ehetett az ember? Nem megtehette volna, hogy ne legyen tiltott fa a kertben? Anélkül, hogy kielégítő választ tudnék adni az első kérdésre, úgy gondolom, a tiltott fa az ember Istenhez való ragaszkodásának a tesztje volt. Annak a próbája, hogy jobban szereti-e Istent, mint amennyire kívánja azt a gyümölcsöt. A kígyó pont erre alapozza a kísértést. Elhiteti az emberrel azt, hogy Isten rossz volt hozzá, hisz megvont tőle egy fát a sokból. Ráirányítja figyelmét az egyetlen tiltott fára, s emiatt az ember nem tud örülni a sok másnak, amelynek gyümölcse szabadon fogyasztható.

A kísértés mechanizmusa azóta is hasonlóan működik: megkívánom azt, ami nem az enyém, vagy ami Isten szerint káros számomra. Többé nem én vagyok ura a kívánságnak, hanem a kívánság uralkodik felettem. Sok-sok példa igazolja, mit meg nem tesz az ember azért, hogy kívánságait, - amelyek feneketlen kúthoz hasonlóak -, betöltse. Ha pénz van, még több kell, ha szép lakás vagy autó van, nagyobbat, jobbat, szebbet kívánok. Rengeteg házasság ment tönkre azért, mert egyik vagy mindkét fél más személyre, kalandokra vágyott. S mint már említettem, amint betölti az ember kívánságát, megint csak lát valami mást, amit el kell érnie, amely nélkül úgy tűnik, boldogtalan az élete. Ily módon a kívánságok mókuskereke beőröl, boldogtalan és kiégett embereket szül. A kérdés az: van-e kiút ebből az ördögi körből?

Egy korábbi üzenetemben a tízparancsolatról szóltam dióhéjban, most a tizedikre térek ki bővebben. Míg az első kilenc a tettleges bűnöket - gyilkosság, lopás, paráznaság, hamis tanúskodás, stb - tiltja, a tizedik az ezek mögött álló szívbéli indítékokra tér ki. Hisz azért lop, azért paráználkodik, azért öl az ember, mert megkívánta felebarátja vagyonát, társát, vagy valamilyen módon útjában állt embertársa. A kérdés csupán az: hogy lehet ennek a parancsolatnak engedelmeskedni? Hogyan várhatja el azt Isten, hogy ne kívánjam a másét, ha úgy érzem, jobb lenne nekem az ő helyzetében, bőrében? Nincs jogom a saját boldogságom kovácsa lenni minden áron? Hiszen ha én nem keresem saját boldogságom, ugyan ki fog törődni az enyémmel?

A Biblia rámutat arra, s az Istenben hívő emberek élete is igazolja azt, hogy a boldogság forrása nem az, ha mindent megkapok, amit szemem, szám kíván. Sőt, legtöbbször azok a legboldogtalanabbak, akik minden kívánságukat betölthették. Akkor tehát mi a boldogság receptje? Mi a fenti parancsnak való engedelmesség módja?

  1. Az elégedettség: nem az a boldog ember, akinek mindene megvan, hanem az, aki elégedett azzal, amije van. "Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van; mert ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled." (Zsid 13:5) Ez nem igénytelenséget jelent, de azt igen, hogy számba veszem Isten áldásait, megelégszem vele.
  2. A hálaadás: „Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” (1Th 5: 18) Én magam is szembesültem azzal, mennyivel könnyebb panaszra hangolódni, mintsem hálát adni. Hisz ez utóbbi nem természetünk, csak Jézus Krisztus által lehetséges, csupán abban a szívben terem meg a hála gyümölcse, amelyet Ő megváltoztatott, amelyben Lelke által lakik és uralkodhat.
  3. A naponkénti istenkeresés: „Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.” (Zsolt 17:15) Az édenkerti bukás nyomán keletkezett istenalakú űrt senki és semmi nem töltheti be az emberi szívben. Sem egészség, sem pénz, sem karrier, de még a szép család, az úgynevezett kiteljesedett élet sem. Ezért ha valaki igazán elégedett és boldog ember akar lenni, a forráshoz kell menni. A boldogság és megelégedés forrása pedig Isten jelenléte, a vele való közösség imában, igéje tanulmányozásában, a bűnbocsánat és üdvbizonyosság áldása.

Negyedsorban hadd szóljak a hálás kérés lehetőségéről. Mindeddig negatív értelemben említettem a kívánságokat. Pál apostol azonban arra biztatja Isten gyermekeit, hogy kívánságaikat, kéréseiket hozzák hálás szívvel Isten elé: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4:6-7) Mennyei Atyánk, aki szeret bennünket, hogyan is tagadna meg bármit gyermekeitől, ami javukra válik? Ha pedig Tőle kapjuk, akkor áldássá válik a pénz, a karrier, az egészség, a család és minden más isteni adomány. Ha azonban ezek közül bármelyiket - vagy többet is - megvon tőlünk, akkor is hálás szívvel ragaszkodunk Hozzá. Hisz az Úr gyermekének fontosabb az Atyával való közösség, mint az Ő adományai. Mi nem azt kérdezzük Tőle: mit hoztál? Hanem már itt a földön hálásan örvendünk annak, hogy Atyánk lehet és Vele lehetünk. S ez a Benne való, megtisztult szívből fakadó öröm kiteljesedik a mennyben, az örök dicsőségben! Hála Neki!

Vékás Benjámin

Heti üzenet

Kincsesláda

Híreink