Húsvét. Nekünk, keresztényeknek Urunk feltámadásának emlékünnepe, s nem csupán "hús-vét", azaz húsevés, habár sokaknak szinte semmi más nem maradt belőle a locsolkodás, a hímes tojás meg a csoki nyuszi mellett...

A feltámadás a világtörténelem egyik talán leginkább vitatott eseménye, hiszen Jézus Krisztus életét és halálát nincs ember, aki megkérdőjelezné, hiszen történelmi tény megannyi bizonyítékkal, de feltámadását sokan kétségbe vonják. Hogy miért? Azért, mert ha Ő él, akkor azok az események is be fognak teljesedni, amik még előttünk vannak, s ezek közül jó néhányról nem szívesen veszünk tudomást. Nem szeretünk hallani például arról, hogy lesz ítélet, lesz elszámoltatás. Pedig lesz, mégpedig kérlelhetetlenül. A Zsidókhoz írt levélben így olvasunk erről: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.” (Zsid 9:27-28) Pál apostol ugyanerről ír a korinthusi testvéreknek: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” (2Kor 5:10) Ha Krisztus él, akkor ezt komolyan kell vennünk, hiszen egy élő, valóságos személy áll a kijelentés mögött, aki képes arra, hogy beváltsa ígéretét. De mi van akkor, ha mégse támadt fel? Akkor nem több az egész, mint üres fenyegetőzés, amit nem kell annyira komolyan venni, ugyanis sokan mondtak már sokfélét az emberiség történelme során, s nem lett semmi következménye.

 

Ezek a kérdések nem új keletű kérdések, hiszen már az első keresztények között is felbukkant sokféle nézet, vélekedés, irányzat, és jó, hogy így történt, hiszen ezekre válaszként ragadtak tollat az apostolok, s írták le a Szentlélektől ihletett szavaikat. Pál apostol például így ír Krisztus feltámadásának kérdéséről a korinthusi gyülekezetnek: „Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.” (1Kor 15:12-22)

 

Krisztus feltámadásának vannak bizonyítékai is, még akkor is, ha ezeket sokan szívesen tagadnák. Feltámadása után ugyanis sokaknak megjelent. Megjelent az asszonyoknak, előbb tíz, majd később a tizenegy tanítványnak, Péternek külön, az emmausi tanítványoknak is, aztán a Tibériás tengernél a halászó tanítványoknak, aztán több mint 500 testvérnek, s végül, mint egy „idétlennek vagy torzszülöttnek nekem is”, írja Pál apostol. S nemcsak megjelent Urunk sokszor és sokaknak, hanem ezeken a megjelenéseken végezte az Ő helyreállító szolgálatát. Vigasztalta a megtörteket, erősítette a gyengéket, magyarázta az írásokat, megfeddte „hitetlenségük és keményszívűségük miatt” azokat, akiknek arra volt szükségük, újra szolgálatba állította azokat, akiknek ebben kellett segítenie.

 

S mivel Ő ma is él, ezért ez a szolgálata ma sem fejeződött be, hanem ma is kész segíteni azoknak, akik hozzá menekülnek.

 

Kulcsár Anikó

 

Kapcsolatfelvételi űrlap

Elérhető ide kattinva

Heti üzenet

Kincsesláda

Híreink