„…Minek nektek az Úr napja? Sötét lesz az, nem világos!” – mondja Ámós próféta. (Ám 5:18) Ehhez az igéhez kapcsolódott egy igen kedves ismerősöm, aki néhány nappal ezelőtt nekem szegezte a kérdést: hogy mondhatja ezt a próféta? Hogy lehet az Úr napja sötét, hiszen akkor színről színre fogjuk látni Jézust?
Van nekünk hívőknek egy alapvetően nagy tévedésünk. Elhitetjük magunkkal, hogy Isten minden körülmények között a mi oldalunkon áll, és eljön majd az a nap, amikor a bűnös világgal leszámol, bennünket pedig megdicsőít. Amikor kiderül, hogy nekünk volt és van igazunk, és éppen ezért az Úr majd szemet huny minden bűnünk felett, hiszen mi igazat tanítottunk, az igazságot képviseltük. És azok, akik mást mondtak, mást gondoltak, végre megkapják a magukét…
Mint minden tévtanításnak, természetesen ennek is van alapja. Valóban az az ígéretünk, hogy az Úr Jézus, amikor visszajön, magához veszi a hívőket, ugyanakkor el- és leszámol a hitetlenekkel. A probléma csak az, hogy Jézus másutt húzza meg a hitetlenség és a hit határait, mint mi.
Számunkra hívő az, aki elhisz. Elhiszi, hogy a világot valóban Isten teremtette. Elhiszi, hogy volt özönvíz, és Nóé meg a családja valóban tengernyi állattal hajózott a tengeren… Elhiszi, hogy Jézus szűztől született, és meghalt a kereszten, és mindenek tetejébe még azt is, hogy feltámadt a halottak közül… És ha még az adventet is komolyan veszi valaki, hát annak a hitéhez nem férhet semmi kétség…
Jézus azonban merőben mást gondol a hitről. Az Ő számára hívő az, aki megcselekszi azt, amit elhitt. És ez nagy különbség! Mert ez azt jelenti, hogy Jézus szavai nem kedvenc idézetekként, hanem életprogramként épültek be a benne hívők életébe.
Tehát, miközben Jézus visszajövetelét várjuk és hirdetjük, nagyon időszerű megkérdezni magunktól, hogy mi lesz akkor, ha Jézus visszajön? Nem Ámós látomása válik valóra az utolsó szóig? Nem az „úgynevezett” hívők lesznek azok, akik számára éppen a sötétség és nem a világosság napja lesz az Úr napja, hiszen minden titkos bűnt egyszerre a felszínre hoz és leleplez, mégpedig már nem a megbocsátás, hanem az ítélet céljával? S akkor az is igazolódni fog, hogy nem mindenki, aki azt mondja: „Uram, Uram”, megy be a mennyek országába… (Mt 7:21)
Persze sokan vannak, akik azzal biztatják hallgatóikat: „nincs miért félni! Jézus visszajövetelekor egyedül csak az számít, hogy egyszer kimondtad-e: én Jézust akarom követni; mert ha igen, akkor biztonságban vagy. Nem nézi majd a cselekedeteidet, csakis ezt a kimondott szót, mert ez elég…”
Nagy kár bedőlni egy ilyen tanításnak és az efféle tanítóknak! Jézus a leghatározottabban állította, hogy a gyülekezetet úgy fogja szétválogatni, ahogy a pásztor teszi a juhok és kecskék viszonylatában. És még idejében eszmélnünk kell, hogy az a nap valóban nehogy sötét legyen a számunkra!
Kulcsár Tibor