Néhány nap múlva különös határkőhöz érkezik a Magyar Evangéliumi Rádió, hiszen szeptember végén befejeződik a középhullámú sugárzás. Szeretném nyomatékkal hangsúlyozni, hogy ez csak a középhullámot érinti, azaz se a Sola Rádiót, se az egyéb helyi adókról hangzó adásokat nem érinti, illetve az interneten, a youtube-n, valamint a facebook-on is minden úgy folytatódik, ahogy eddig. A középhullám megszüntetését a TWR határozta el, ebben a MERÁ-nak nem volt beleszólása, és mivel a sugárzás a Trans World Radio-n (TWR) keresztül történt, ezért ér véget egy több évtizedes, áldott szolgálat.
Minden határkő megállásra és számadásra sarkall, hiszen fontos visszatekinteni a megtett útra. Először 1961. július 5-én hangzott magyar nyelvű evangéliumi adás az éterben, rövidhullámon. Monte-Carlo-ból több évtizeden keresztül Steiner József testvér segítségével hangzott az örömüzenet, akit a hallgatók Hevesi Ödön néven ismertek, illetve amerikai, nyugat-európai és jugoszláviai magyarok is részt vettek az adásokban.
Később néhány fiatal keresztyén Magyarországon készített zenei és igei felvételeket, amelyeket elküldtek Steiner testvérnek Monte-Carlo-ba, illetve Wetzlar-ba Baranyi József testvérnek, hogy ott műsorokat készítsenek belőlük, de tevékenységüket nem végezhették nyíltan.
Amikor 1990-ben Magyarországon megnyíltak a szolgálati lehetőségek, a TWR munkatársai felkeresték azokat, akik korábban titokban segítették a magyar adások készítését, és arra biztatták őket, hogy kezdjenek hozzá önálló rádióprogram készítéséhez a TWR partnerszervezeteként. Az 1991. júliusi alapító ülést követően a Fővárosi Bíróság 1992. február 11-én jegyezte be az alapítványt, így hivatalosan ekkor született meg a Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány, a MERA. A rövidhullámú adások mellett 1992. október 1-én középhullámon is megszólalt az első magyar nyelvű program. Később a rövidhullám megszűnésével a hangsúly a középhullámú sugárzásra tolódott, illetve az internet kínálta lehetőség is egyre hangsúlyosabbá vált.
Most, hogy pontosan 32 év után a középhullámtól is el kell búcsúznunk, még inkább szeretnénk kihasználni a „social média” nyújtotta lehetőségeket, illetve keressük a már meglévő kapcsolatok mellett azokat a helyi rádiókat, akik szívesen fogadnának evangéliumi adásokat.
Isten kegyelméből ennek a több mint 30 évnek nagyrészt én magam is átélője lehettem, mint a MERA munkatársa, ezért ennél a mérföldkőnél megállva sok-sok emlék jön elém a múltból.
Amikor 1992-ben megalakult az alapítvány – ahogy az utólag kiderült –, még az alapítók se gondolták, hogy Isten mennyire megáldja és kiszélesíti ezt a szolgálatot.
Akkor még alig-alig volt műsoridő, és álmodni se mertünk arról, hogy lesz olyan időszak, amikor műholdról is sugározhatunk, illetve később az internet adta lehetőségeket is használhatjuk. A videózás meg távoli terveink között se szerepelt, hiszen olyan kevés erővel rendelkeztünk.
De Isten máshogy gondolta, és adott szolgáló testvéreket, akik a legtöbbször minden ellenszolgáltatás nélkül, még a költségeiket is saját maguk fedezve, örömmel végezték azt, amire az Úrtól tálentumot kaptak. Ajtókat is nyitott a számunkra, s kirendelte mindehhez az anyagi feltételeket is. Nem sokat, csak éppen eleget a mindennapi feladatok elvégzéséhez.
Én magam se gondoltam, hogy ilyen hosszan rádiózom, mivel nem láttam alkalmasnak magam a feladatra. De erre is igaz, hogy a mi alkalmasságunk nem magunktól van, hanem az Úrtól, s amire Ő elhív, ahhoz megadja a mindennapi erőt, az újabb és újabb vezetést, ami néha egy jó ötletben jelentkezik, máskor meg egy olyan találkozásban, melyből áldott bizonyságtétel születik.
Nem szeretnék elfelejtkezni az imádkozó háttérről se, hiszen e nélkül pusztán emberi erőlködés lett volna a szolgálat, hiszen az áldást egyedül Isten adhatja, ha kérjük és elvesszük tőle. Az adakozókért is Urunkat illeti a köszönet, és azokat, akik engedelmesek voltak az indíttatásnak.
Visszanézve csak ámulok, hogy mi minden változott ezalatt a harminckét év alatt a világban! Hogy örültünk annak idején a rendszerváltás adta lehetőségeknek, a kinyíló kapuknak, s milyen döbbenten tapasztaljuk, hogy hová jutottunk ebben a nagy szabadságban! Valahogy nem igazán tudtunk élni a lehetőségekkel, és mivel a magunk útjára tértünk, ezért összekevertük a szabadságot a szabadossággal. Mert ha nincs egy standard, egy fix pont, akkor minden viszonylagossá, és megkérdőjelezhetővé válik, még az Isten általi teremtettség is, és ennek áldatlan következményeit tapasztalhatjuk. Pedig az Ő szava ma is megáll, és Ő ma is mindenkit hazavár az atyai házhoz, aki kész elfogadni a felkínált kegyelmet.
Az elmúlt évtizedekben az Evangéliumi Rádió fő célkitűzése az örömüzenet hirdetése volt, ezért bár sok minden változik, de a cél marad: továbbra is Isten szavát és a megtérésre hívó üzenetet szeretnénk tolmácsolni abban a biztos tudatban, hogy „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13:8)
A középhullámon a lehetőség véget ért, de szeretném hangsúlyozni, hogy a Sola Rádióban, a helyi adókon, illetve az interneten, a youtube-on és a facebook-on is minden marad a régiben, tehát folytatjuk a ránk bízott szolgálatot. Köszönjük, ha Hallgatóink, illetve az Antenna olvasói imádságaikban továbbra is mögöttünk állnak!
Kulcsár Anikó