Bibliát olvasó emberek jól ismerik Jákób és Ézsau történetét, s azt is, hogy Ézsau milyen könnyelműen eladta elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért, Jákób pedig mennyire vágyott az atyai áldásra, s ezért még a csalástól, a hazugságtól se riadt vissza. A történetben nemcsak ők hibáztak, hanem mind a négyen, tehát a szülők is: Izsák meg Rebeka. Vétettek mind Isten, mind egymás ellen, s tudjuk a folytatást, hogy ebből évezredekig tartó viszálykodás lett egészen a mai napig elhatóan.
Sajnos, ha tudomást veszünk róla, ha nem, napjainkban is a legtöbb sérülést azoktól kapjuk, és azoknak okozzuk, akik a legközelebb állnak hozzánk. Miért? Azért, mert azokkal szemben vagyunk a legvédtelenebbek, akik a legközelebb vannak hozzánk, hiszen tőlük nem számítunk csalásra, kizsákmányolásra, intrikákra, s épp ezért nem is készülünk fel az esetleges támadásokra. Ráadásul minél közelebb van valaki hozzánk, annál nagyobbat tud ütni. Ez a fizikai életben is így van, de a lelkiben is.
Érdekes az emberi élet, mert lehet, hogy az életkörülmények hihetetlenül sokat változtak az emberiség évezredes történelme során, de úgy tűnik az emberi lélek, s ebből adódóan az emberi kapcsolatok, s az azokat veszélyeztető tipikus hibák mintha állandóak lennének. S bár a közmondás szerint a bölcs ember a más hibájából tanul, mi jó esetben maximum a saját hibáinkból vonunk le fájó következtetéseket, de a legtöbbször ez már amolyan késő bánat. Ám, ha őszinték vagyunk, az emberek többsége inkább ahhoz a bolondhoz hasonlít, aki még a saját hibájából sem okul. Kár lenne ebbe a hibába esnünk, épp ezért egy kicsit vizsgáljuk meg ennek a családnak az életét, s próbáljunk olyan tanulságokat levonni, melyek talán segíthetnek, hogy jobb és boldogabb legyen a családi életünk.
Először is van itt egy olyan összetevő, amiről ritkán hallunk az igehirdetésekben, de ami napjainkban ismét előtérbe került, s ez az életkor kérdése. Izsák 40 éves volt, amikor megnősült, s 60 éves, amikor az ikrek születtek. Erről pontos feljegyzés van a Bibliában a Mózes első könyve 25. részében. A szülők tehát 20 évet vártak a gyerekek születésére, s amikor végre megérkeztek, akkor már nem voltak annyira fiatalok, s ez sok mindent megmagyaráz. Az idősödő szülők ugyanis inkább nagyszülei a gyerekeknek, mint szülei. Ezt sok esetben volt alkalmam megfigyelni szűkebb és tágabb környezetemben egyaránt, s épp ezért sokkal elnézőbbek, sokkal megengedőbbek a csemetékkel szemben, mint akár a korábban születettek esetében. S valahogy úgy vannak vele, hogy ők maguk szülőként is inkább már csak élvezni akarják a gyerekek jelenlétét, a pillanatnak élni, mint a jövőre koncentrálva vállalni a szülői léttel járó esetleges nem kívánatos súrlódásokat, és az óhatatlanul jelentkező kisebb-nagyobb konfliktusokat.
Az ilyen családban cseperedő emberkék egyik oldalról élvezik a szülőktől áradó szeretetdömpinget, s ez valóban jó dolog, de ezzel együtt a legtöbb esetben elmarad a vadhajtásaik nyesegetése, s ez már nem éppen kívánatos valami. Egy kicsit amolyan dudva módjára nőnek az emberpalánták, s az egyik erre burjánzik, a másik arra. Épp úgy, ahogy Jákób és Ézsau esetében. Jákób "kis csalóként" érkezett erre a világra a testvére sarkába kapaszkodva, s lett belőle nagy csaló, aki még a saját apjának is szemrebbenés nélkül hazudott. Ehhez – tudjuk – komoly anyai segítséget is kapott, mert hát olyan szeretetre méltó a "mama szeme fénye", s legyen neki jobb dolga, mint amilyen nekem jutott...
Ézsau alapadottsága is tudhatott valamit, hiszen egy igazi hedonista, se Istennel, se emberrel, se elsőszülöttségi joggal nem törődő macsó lett belőle felnőtt korára, aki bármi áron megszerzi magának azt, amit akar, legyen szó vadról, egy tál frissen gőzölgő étekről vagy akár egyszerre két feleségről...
S mi ebben a szülők felelőssége? Tömören fogalmazva: nevelniük kellett volna a fiúkat, mégpedig egységesen és következetesen. Ezzel szemben Izsák és Rebeka megengedte magának azt a luxust, hogy válasszon magának kedvenc gyermeket, s ennek a kedvenckének a jövőjét a többiek kárára, a többiekkel nem törődve, sőt akár a többieket átverve is egyengessék. Sőt úgy gondolták, hogy joguk van arra is, hogy saját maguk döntsenek gyermekeik jövőjét illetően, s ne Istent kérdezzék, hogy mit is szán a fiúknak. Ennek érdekében Izsák vissza akart élni a családfői tekintélyével és hatalmával, Rebeka meg úgy gondolta, hogy lehet, hogy Izsák a családfő, de őt se ejtettek a fejére, s ha nem megy egyenes úton, akkor majd menni fog balkézről az áldás megszerzése...
Nem szép történet, s nagyon mai, hiszen sajnos nagyon hasonló problémákkal kell szembenézni nekünk is. Miért? Azért mert lelkünk ellensége nem változott. Ő ma is szét akarja dúlni a családjainkat, s végső soron tönkretenni az életünket. De nem törvényszerű, hogy mindez sikerüljön neki, hiszen azt olvassuk a Bibliában, hogy „…álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek”. (Jak 4:7) Tehát van esélyünk a győzelemre, persze csak Jézus erejével, az Ő Lelkének a segítségével. Akkor meg miért tétlenkedünk?
Kulcsár Anikó