Azt hiszem, erre a kérdésre elég hihetetlen választ tudok adni. Három nap alatt fel lehet építeni egy imaházat. Ez pedig nem mese, mert mindmáig sokan élnek azok közül, akik részesei voltak az ippi imaház építésének.
A gyülekezetnek eredetileg volt egy imaháza, amit nagyon megviselt az idő. Az idő sürgetett, mert a falak repedeztek, és az ülőhely is kevés volt. Tudtuk, hogy újjá kéne építeni, sőt nagyobbítani kellene, de azt is tudtuk, hogy az akkori időben, a Ceausescu (ejtsd: Csauseszku) uralom alatt ez szinte lehetetlen. A szomszéd faluban 16 éve vártak az engedélyre, de a kérésüket mindig elutasították.
Ráadásul egy olyan esztendő jött, amikor a szűkös gazdasági helyzet miatt elrendelték, hogy a faluban minden család köteles leadni egy 100 kilós hízót. Nagydolog volt ez akkoriban, és volt is nagy felzúdulás a faluban. Mi a gyülekezetben úgy határoztunk, hogy a gyülekezet tagjai 25 hízót beadnak. Ezt meg is tettük, tudta jól mindenki a falu vezetőségében is.
Aztán eljött a nap, amikor eldöntöttük, hogy gyorsan fogunk cselekedni. Az imaház körül kiástuk és bebetonoztuk az alapot, s mivel mi a szomszédban laktunk, minden szükséges építőanyagot nálunk gyűjtöttünk össze. A pincétől a padlásig, sőt a pajta is azzal volt tele. A mi pénzünk csak a falazatra tellett, de amikor a környékbeli gyülekezetek meghallották, hogy mire készülünk, jött tőlük a segítség.
Amikor az alap elkészült, és letelt a szükséges várakozási idő, nekikezdtünk. De hogy? Állt a régi imaház, és köré felhúztuk az újat. 15 kőműves rakta nagy sebesen a falakat, s a szomszédban, a mi udvarunkon már gyártották a tetőt az ácsok. A harmadik nap estéjére nem csak a falak álltak, de az új tető is fenn volt úgy, hogy alatta megbújt a régi kis imaház, sőt a külső falak már vakolva voltak... A falu népe vasárnap döbbenten állt az épület előtt. Hát hogyne? Valósággal a földből nőtt ki az új épület.
No, természetesen ez nem maradt következmények nélkül. Jött a falu vezetője, de jöttek a megyei funkcionáriusok is. Volt nagy fenyegetőzés, bontás követelése és felelősök keresése. A megyei vezér még azt is kilátásba helyezte, hogy ha az építkezésen bárki megjelenik, az rendőrkézre kerül. Engem személyesen rendeltek be Zilahra tárgyalásra, de miután kikértük a krasznai testvérek véleményét, akik az ilyen dolgokban járatosabbak voltak, én még aznap este felkerestem ezt az embert az otthonában, ahol hosszasan elbeszélgettünk.
- Hogy merészeltek belevágni egy ilyen építkezésbe? - szegezte nekem a kérdést. Nem tudták, hogy ehhez engedélyek kellenek?
- Hogyne tudtuk volna! De nem akartunk úgy járni, mint a szomszéd falu, ahol már 16 éve várnak az engedélyre, de mindig elutasítják őket.
- Ki végezte ezt a munkát?
- Mindenki, aki egy fél téglát fel tud emelni - feleltem.
- Ki a felelős ezért?
- Az egész gyülekezet, hiszen mindannyian építettünk. Egy ember ezért nem vállalhat felelősséget!
A beszélgetés végére aztán megenyhült az az ember. A másnapi tárgyalást aztán elnapolták, de jött egy újabb bizottság, akik még inkább folytatták a fenyegetőzést, és megtiltották a folytatást. Érdekes volt, hogy az az ember, aki korábban a megyétől jött és nagy hangon fenyegetőzött, ezek után megkeresett és megkérdezte:
- Van emberük a munkára?
- Van - feleltem.
- No, akkor a következő héten dolgozzanak, ahogy bírnak, mert ez a bizottság most egy hétre Bukarestbe utazik, nem lesz módjuk itt ellenőrizgetni.
Úgy is volt. Dolgoztunk, ahogy csak bírtunk. A régi imaház anyagának egy része amúgy is benn kellett maradjon töltésnek, a többit kihordtuk. Mire a bizottság visszajött, gyakorlatilag készen állt az új imaház. Sőt elmondhatom, hogy összesen két héten keresztül maradtak el az istentiszteletek. Két hét után már az új imaházban jöttünk össze.
Amikor a bizottság visszatért, volt nagy ógás-mógás, de a bontást már nem rendelték el. Különös módon ebben az is benne lehetett, hogy a helyi funkcionárius megmondta nekik, hogy úgy nézzenek a gyülekezetre, hogy a kis közösség tagjai többet teljesítettek a beszolgáltatásnál, mint a falu összes többi családja együttvéve. Sőt, még az egyik bizottsági ember azt is megjegyezte: „Nagy kár lenne ezt a szép épületet lebontani.”
Ha valaki a szilágysági Ippen jár, eszébe juthat, hogy van itt egy imaház, amely három nap alatt épült fel. És arra is emlékezhetünk, hogy az Úr megsegíti az Övéit.
Csepei Géza