Üdvözöllek titeket az Úr Jézus soha el nem múló, összekötő szeretetével!
Én hálátlan hallgató vagyok, mert már nagyon régen nem köszöntem meg ezt az áldott szolgálatot, melyet ti végeztek az Úrban. Hát, nem szeretnék adós maradni a hálával, a szeretettel felétek. Az Úr adjon továbbra is sok lelki-testi erőt szolgálatotok lélekkel való betöltésére, mert igen nagy szükség van rátok; nekünk megtartó erő a ti szolgálatotok, világosság a sötétségben!
Küldöm nektek szeretettel azt az Igét, mellyel engem erősített az Úr nemrég: „Ti azért bátorságosok legyetek, kezeiteket le ne eresszétek, mert a ti munkátoknak jutalma van.” (2Krón 15:7) Kis imaközösségünkre nézve erősített, hogy ha néha hiábavalónak tűnik is minden fáradozásunk, nem ereszthetjük le kezeinket. És az, hogy az Úr még jutalmat is ígér, nem csak meghallgatja dadogó imáinkat, ez mindent felülír. Hát feladhatjuk ennyi kegyelem láttán? Bizonyára nem! Áldott az Isten, aki Krisztusban méltóvá tett arra, hogy szent felsége elé járulhatunk kéréseinkkel! Csodálatos kegyelem! Egyébként a telefonos imaközösségről már írtam nektek, még szolgálunk, hála Istennek! Éltető erő nekünk ez a szolgálat, reggeli feltöltődés az Isten jelenlétében, testben távol ugyan egymástól, de lélekben együtt az Úr előtt. Mivel különböző betegségekkel küzdünk, így nem tudjuk látogatni a gyülekezeti alkalmakat, de a mi mennyei Atyánk nem feledkezett el rólunk. És mint az égi madaraknak, minden reggel megadja eledelünket, felnyitjuk a szánkat és Ő betölti azt. Dicsőség érte!
Nekünk, Isten Krisztusban megváltott gyermekeinek biztatni és bátorítani kell egymást az Ige szavaival, mert csak így tudunk megmaradni a hitben a gonosz tombolása láttán. Mert hatalmaskodik, dicsekszik az erejével, félelmetesen, de ha tudjuk, hogy csak addig mehet el, ameddig Isten megengedi, akkor ez a hitbizonyosság felszabadít a gonosz nyomása alól, és Krisztus békessége tölt be a háborúság közepette is! És ez naponta való megtapasztalásunk lehet, mert Jézus a Kőszikla!
A hitünk van próbára téve naponta, hogy kire nézünk, kire hallgatunk. Mert a látható dolgok bizony nem sok jót ígérnek. A háború miatt a teljes reménytelenség és kilátástalanság fellege borul ránk, amivel naponta szembe kell néznünk. Kettészakadt családok, magukra maradt öregek, szülők, akiknek a fiatalok segítségére volna szükségük, és hosszan írhatnám. Folyik a teljes ellehetetlenítése az életünknek. De ekkor is Isten igéje emelte fel csüggedő hitemet József testvéreihez intézett szavaival: „Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.” (1Móz 50:20) A Mindenható Isten kezében van minden hatalom, Jézus tudja meghiúsítani a gonosz szándékát, és reményteljes jövőt készíteni nemzetünknek. Ezért könyörgünk, hogy térjen vissza népünk az élő Istenhez, mert Benne van a mi megtartatásunk a Jézus Krisztus által, aki életét adta keresztre, hogy nekünk életünk legyen Benne itt, és örök életünk országában. Kiírtam és szemem elé tettem még ezt az igét is: „Most azért, mit reméljek, óh Uram? Tebenned van bizodalmam.” (Zsolt 39:8) Sokszor ért véget minden nyugtalanságom ezzel az igével, hála legyen érte Istennek! Bocsássátok meg, testvérek, a hosszúra sikerült beszámolót, de nem tudom abba hagyni!
De most már befejezem, és Isten áldását kérem rátok és szolgálatotokra, kedves családotokra! Árassza ránk bővölködő kegyelmét az Úr, hogy örömünk teljes legyen Benne, és jó reménységgel tudjunk felnézni Jézusra a sötétség óráiban is. Hiszen Ő hitünk szerzője és bevégezője is! Halleluja!
Tisztelettel és szeretettel:
Jolán, Nagydobronyból, Kárpátalja