Mindig is szerettem énekelni. Általános és középiskolás koromból legszebb emlékeim közé tartoznak a kórusban eltöltött órák. Bár zeneiskolába csak rövid ideig jártam, volt idő, amikor énektanárnak készültem. A „333 olvasógyakorlatból” megtanultam a szolmizációs alapokat, így egyszerűbb dallamokat most is el tudok énekelni kottáról.
Hitetlen családba születtem, bár 3 évesen reformátusnak kereszteltek. Ez volt az első istentiszteletem, és több mint 20 évig az utolsó is. Ekkor konfirmáltak férjem unokahúgai. A prédikációból semmire sem emlékszem, de a dallamok megragadtak. Én is kinyitottam az énekeskönyvet, és megpróbáltam együtt énekelni a gyülekezettel. Emlékszem, hogy a meghatottságtól a könnyeim is kicsordultak éneklés közben: „Jövel, Szent Lélek Úristen, töltsd be szíveinket épen!”
A teljes hitetlenségből Isten az evolúció kizárásával hozott ki. Rávezetett, hogy ilyen sok és sokféle élőlény nem jöhetett létre a környezethez való alkalmazkodás hatására. Kell, hogy legyen Isten, aki ezt az egészet kitalálta, de úgy gondoltam, kiszállt az egészből, velem legalábbis nem törődik. Néha kezembe vettem a Bibliát ezután, de nem érintett meg.
Aztán eljutottam egy továbbképzésre, ahol az egyik amerikai tanár szünetekben hozta a gitárját, és az érdeklődőkkel vallásos dalokat énekelt. Természetesen én is köztük voltam. Nagy hatást tettek rám ezek az énekek, meglepő módon a szövegekkel sem volt semmi bajom, énekeltem a többiekkel. Bill Acton-nak hívták a tanárt, Houstonban lakott, Texasban. Hitre jutásom után megpróbáltam megkeresni, hogy elmondjam neki, milyen áldott eszköz volt, de nem sikerült megtalálnom.
Hosszú évekre és sok bizonyságtévőre volt még szükség, hogy újjászülessek, de az énekek mindig sokat jelentettek számomra. A református énekeskönyv első 150 éneke a bibliai zsoltárok megzenésített változata. Hitvallások, könyörgések, hálaadások, Isten dicsőítése. Éneklés közben szinte bekapcsolódom a zsoltáros érzésvilágába. Segít megfogalmazni az érzéseimet, kifejezni a bennem zajló lelki folyamatokat. A többi ének dicséret. Nem új dolog tehát a dicsőítő zene, megvolt ez már évszázadokkal ezelőtt.
Amikor elkezdtem templomba járni, egyetlen éneket ismertem az énekeskönyvből: a Himnuszt, de folyamatosan tanulom a többit is. Sokat magamtól, kottából. Isten így használta fel hitetlen koromból eredő képességeimet, érdeklődési körömet.
Ahogy születtek a gyermekeim, sokat énekeltem nekik. Eleinte mondókákat, rövid énekeket tanítottam, később a „Jertek énekeljünk!” című énekeskönyvet használtuk. A dallamok és a szövegek a lélekmentés jó eszközeivé váltak.
Megtanultam, hogy a személyes áhítatban segít, ha éneklünk is. Egyszer azonban egy hívő bácsi, akinek a véleményére sokat adtam, azt mondta, hogy ő nem énekelget csak úgy össze-vissza. Van egy imasarka, és csak akkor énekel, amikor Bibliát olvas és imádkozik. Így aztán abbahagytam az éneklést, majdnem a bibliaolvasást is, mert évekig sokszor csak szoptatás közben jutott rá időm. Nagyon sajnálom már, hogy egy törvény miatt áldásoktól fosztottam meg magam. Ahogy Jézussal bármikor lehetett találkozni, amikor a földön járt, úgy most is bármikor imádkozhatok, énekelhetek hozzá, dicsőíthetem őt. Persze fontosak a szent idők, amikor csak ketten vagyunk, de bármikor dalra fakadhatok. Kodály Zoltán ugyan nem az istentiszteleti énekekről írta, de ide is illik: „A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” (Kodály Zoltán: Mire való a zenei önképzőkör? 1944.)
Nem mindegy tehát, hogy milyen legyen a zene. Manapság azt mondják, hogy a fiatalokat csak rockzenével lehet behozni a templomba. Ki kell iktatni az orgonát, helyette gitáros, dobos dicsőítő csapatokat kell szervezni. Nem gondolnám. A belső csendhez, Isten felé forduláshoz a csinn-bumm semmiképpen sem való. De új zenei stílusok mindig is voltak, melyekkel lehet Istent dicsőíteni. Luther ismert táncdallamokat használt fel a gyülekezeti éneklésben. A kettő szépen megférhet egymás mellett. A fiatalokat is Isten Igéje fogja újjászülni, melyhez a zene csak eszköz. De jó és hasznos eszköz, ahogy az én példám is mutatja.
Á.-né Sz. Anna