Mátrainé Fülöp Irma:
Bízzatok!
Budapesten születtem és
nevelkedtem.Gyermek és tizenéves koromban a
második világháború borzalmainak kellős
közepén éltem. Ma is emlékszem, amikor egyre
gyakoribbá váltak a légiriadók s az óvóhely
második otthonunk lett, vagy arra, amikor a
következő utcában bomba sújtott s nagyanyám
ijedtében sikoltozott, vagy amikor egyre
közelebbről hangzottak az ágyúzörejek s
rettegtek az emberek.
Ezek következtében rádöbbentem, hogy fiatal korom
dacára bármely pillanatban meghalhatok. Ez
elgondolkodtatott. Azon töprengtem, hogy hová
jutnék a halál után?! Minél többet töprengtem,
annál jobban megijedtem, mert túl bűnösnek
éreztem magam ahhoz, hogy egy mennyországi helyet
kiérdemeljek, a pokoltól viszont rettegtem.
Évekig tartott gyötrelmem. (Pedig szüleim kicsi
korom óta minden vasárnap templomba vittek.) A
háború véget ért, de a kínok nem szüntek.
Mindent megtettem, hogy a mennybe jussak. Többek
között még tizenéves koromban hivatalos templomi
tagságra jelentkeztem és szolgálatra is, valamint
naponkénti imádkozásra és Biblia olvasásra
vállalkoztam. De mégsem nyertem nyugalmat.
Aztán 1956 februárjában megismerkedtem egy
idősebb hölggyel, aki megkérdezte tőlem, hogy
szerintem hová jutnék, ha meghalnék. Nem tudtam
rá felelni. Igeverseket mutatott nekem a
Bibliából, többek között ezeket: -Mert úgy
szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő
egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne
vesszen, hanem örök élete legyen. (János
evangéliuma 3. fejezet, 16. vers)- illetve, -Ha
megvalljuk bűneinket, (Jézus) hű és igaz, hogy
megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket
minden hamisságtól. (János apostol első
levelének 1. fejezete, 9.vers)- Utána még azzal is
bíztatott, hogy Jézus arra is hajlandó, hogy
szívembe költözzön Szelleme által, és
állandóan velem legyen.
Egy ima segítségével behívtam Jézust az
életembe. Ezt imádkoztam: Kedves Úr Jézus!
Hiszem, hogy Isten Fia vagy. Megtört szívvel vallom
meg neked bűnösségemet és bűneimet. Kérlek
bocsásd meg mindet és tisztíts meg, amint
ígérted. Egyben arra is kérlek, hogy jöjj a
szívembe és segíts egy szentebb életre.
Köszönöm, hogy megbocsátottál, a szívembe
jöttél és ajándékba mennyei helyet adtál nekem
már most. Ámen.
Csodák csodájára, szívből fakadó imám után
többé nem féltem a haláltól, mert hittem, hogy
Isten kegyelméből mennyei helyem van. Nem
gyötrődtem azon, hogy miként járhatok Mennyei
Atyám kedvébe, mert hittem, hogy bennem élő Fia
segít ebben is."
Eddig az idézet Mátrainé Fülöp Irma
önéletrajzából. Bízzatok című könyvében
Istennel járásának apró történeteit beszéli
el. Rövid kis írások gyűjteménye, melyeket
nagyon gyakran a hétköznapi szituációk ihlettek.
Olyan események, melyek bármelyikünkkel megesnek,
vagy megeshetnének nap mint nap. A kérdés csak az,
hogy milyen válaszokat adunk az élet által
felvetett kérdésekre. Érdekes megfigyelni, hogy a
szerző miként igyekszik megtalálni mind a kis,
mind a nagy dolgokban szerető Istene atyai
útmutatásait.
A könyv különlegessége, hogy a történetek a
volt Monte-Carlo Rádió adásainak íródtak. A
későbbiek során az elhangzott adások anyagát
szerkesztette könyvvé Mátrainé Fülöp Irma.
|