Keresztény családban születtem 1932-ben. Nagyon szerettem a szüleimet, sajnos édesapám depresszióban szenvedett. Amikor felgerjedt, menekülnie kellett édesanyámnak és a hat gyereknek. Nem számított, hogy éjjel vagy nappal, hidegben vagy esőben. Többször kellett menekülni éjjel, mivel mikor haza jött, elkezdte verni édesanyánkat, így mi gyerekek kiszaladtunk anyánkkal együtt, s a rokonoknál, szomszédoknál, ahol tudtunk, aludtunk. Minden mérgét rajtunk töltötte ki. Nagyon sokszor verte édesanyánkat, mi pedig sírtunk a félelem miatt. Körülbelül 10 éves koromban az öcsémmel felszaladtunk a szénapadlásra, és bebújtunk a szénába. Éhesen, megfázva, sírva gondoltam ilyenkor azt, hogy ha van Isten, miért engedi, hogy ennyire üldözze a családot. Akkor ott a padláson eldöntöttem, hogy ha megnövök, és nagy leszek, és megnősülök, én soha nem fogom a feleségemet verni, hogy a gyerekeim ne féljenek úgy, mint én féltem. El is érkezett egyszer az az idő, de bizony csak két hétig tartott gyermeki fogadásom. Megvertem a feleségem, és hazakergettem. 1953-ban beiratkoztam a kommunista pártba, szereztem magamnak autószerelő és gépjárművezető szakmát. Négy év után a feleségem titokban hívő lett. Amikor megtudtam, akkor elkergettem a kétéves fiammal együtt. Utána hazahoztam, de nem lett boldog mellettem, mert nagyon gyűlöltem a hívőket és Istent, habár nem is tudtam, hogy ő létezik. 31 évig szolgáltam a kommunista pártnak. Még született négy lányom, és többször elcsaptam a feleségemet. Megparancsoltam neki, hogy mivel mind az öt gyerekemből jó kommunisták akarom hogy legyenek, ezért nehogy megkeresztelje bármelyiket is a hívőknél, mert pórul jár. A nagyobbik lányomat titokban mégis elvitte a hívőkhöz, és megkeresztelték. Nemsokára rátaláltam a fényképre, amit akkor készítettek. Nagyon bosszúálló voltam, ha valaki valamit ellenem csinált, és akkor nagyon felgerjedtem: a feleségemmel végezni akartam, de a gyerekek is megijedtek, mikor felháborodtam. Ám jött egy gondolat, hogy vegyek benzint, öntsem le az imaház ajtóit, ablakait, és gyújtsam fel. Nem féltem, mivel hogy párt aktivista voltam, és tudtam, hogy a párt még meg is dicsér ezért. Utána azt is elhatároztam mérgemben, hogy fogadok három köpcös férfit a munkahelyemről, hogy verjék meg a pásztort, aki az én lányomat megkeresztelte. Azt mondták nekem, hogy ha a lelkipásztorról van szó, megverik. Amikor azonban véghez akartam vinni ezeket, éjjel látomásban nagy vihart láttam a házam körül. Nagy szél volt, kövek, fák gyökerestől a levegőben, villámlás, dörgés, jajgatás, és az én házam pedig a levegőben forgott. Közben kinyílt az egyik ablak, és mondtam a feleségemnek, hogy „Gyere, zárjuk be az ablakot, mert a vihar kinyitotta!” És ahogyan nyomtam be az ablakot, kitört az ablaküveg, és a jobb kezem kiment az ablakon. Akkor egy hófehér kéz megfogta a kezemet, kihúzott a házból, és a levegőbe vitt. Egy hegy alá tett le. A hegy oldalán egy szőlős volt, ami tele volt emberekkel, gyerekekkel: szedték a szőlőt, és keresztény énekeket énekeltek. Én meg elkezdtem szaladni az úton, és azt gondoltam, hogy az nem lehet rossz ember, aki kiszedett engem onnan, mert ha ott maradtam volna, akkor végem lett volna. Amikor hátra néztem, úgy 50 méterre láttam egy gyönyörű fehér ruhás fiatalembert. Az ujjával intett, hogy menjek hozzá. Amikor odaértem, szelíd mosolyú arccal kérdezte, hogy miért szaladok. Azt válaszoltam: „Azért, mert félek!” Éreztem, hogy árad belőle a szeretet, és elkezdtem sírni. Akkor azt mondta, hogy kövessem őt. Amikor haladtunk a szőlős alatt, láttam, hogy a gyerekek és az asszonyok szedik a szőlőt a kosarakba, és mindenki meghajolt előtte. Utána elvitt egy gyárba, ahol készítettek függönyöket, ruhákat és mindenféle ágyneműt, és tiszta fehér ruhába voltak öltözve a munkások, és ezek is meghajoltak előtte. Sok más gyárban is jártunk, és a munkások és az árusok mind fehér ruhában voltak, és meghajoltak előtte. Utána bekerültünk egy irodába, s adott egy széket, hogy leüljek az ajtó mellé. Ő leült az asztalhoz. Volt egy füzet és egy toll a kezében. Én meg azt gondoltam magamban, hogy beszélnem kell vele, hogy vegyen fel engem is az ő tulajdonába, de nem mint autószerelő, hanem mint utcaseprő, vagy bármilyen más, rossz munkakörbe, csak vegyen fel. Akkor azt kérdezte tőlem: „Látod, milyen jó embereim vannak nekem?” Azt válaszoltam: „Igen, éppen azért szeretném, hogy vegyen fel engem is, hogy magának dolgozzak, mert ahol én dolgozom, ott nagyon rosszak az emberek.” „Hát, te jó vagy?” – kérdezte tőlem. Akkor minden jót, amit tettem gyerekkoromtól egészen 57 évemig, elmondtam neki. Azt mondta nekem, hogy figyeljek őrá, és megmondja nekem, hogy mit cselekedtem. Amit mondott, az a falra fel lett írva: körülbelül 10 éves koromban elmentem a templomba, és elloptam a perselyből a pénzt. Amikor ezt elmondta, azt hittem, hogy ő egy angyal, mert ezt a titkot soha nem mondtam el senkinek. Kérdezte is tőlem, hogy „Tudod, ki vagyok én?” Azt mondtam: „Maga, Jézus Krisztus!” Kérdezte, hogy honnan tudom? „Onnan, hogy láttam a szegeknek a helyét a két kezén” – válaszoltam. Erre azt mondta: „Igen, Én vagyok.” Káromkodtam egész életemben. Ha találtam Bibliát vagy keresztény könyveket, azokat elégettem. Feleségemet vertem a hitéért, és többször elkergettem. A pártban megbíztak engem, hogy figyeljem a keresztényeket, hogy ha valaki beszél a hívőségről, akkor jelentsem azonnal. Emlékszem, hogy egyszer a munkahelyemen 16 hívő családot miattam tettek ki az üzemből. (Egy egész könyvet írhatnék arról, amit a kommunisták tanítottak, és rám bíztak.) Amikor mindezeket Jézus elmondta nekem, nagyon elkezdtem sírni, és nagyon megbántam. Azt mondta Jézus, hogy azért jelent meg nekem, mert a feleségem 20 évig imádkozott, böjtölt értem, és sokat szenvedett. Kértem Istent, hogy hozzon változást az életembe. Azt mondta, ha lemondok mindezekről, amiket mutatott nekem, akkor meggyógyul a májam, a gyomrom, az idegrendszerem, meggyógyít minden betegségemből, és hosszú életet fogok élni a földön; és végül az Isten országába juthatok, de ne szégyelljem megvallani Őt az emberek előtt, és az Ő létezését. Akkor olyan hitet nyertem, hogy elmentem a párthoz, és azt mondtam, hogy mától kezdve lemondok a kommunista pártról, mert találtam egy olyan pártot, ami a legnagyobb a földön és a mennyben, és uralmának soha nem lesz vége. Akkor megfenyegettek, hogy házat építettem 5 gyerekkel, feleségem nem dolgozik, és küldenek egy bizottságot, hogy felértékeljék a házat, mert biztosan találnak ők valamit, hogy 1-2 évet éljek bent a börtönben, és Isten meg tud-e akkor szabadítani engem az ő kezükből. Utána azt mondták, hogy kiírnak az újságba, hogy barátok, rokonok, ismerősök mind elolvassák, és megszégyenüljek, hogy 31 évig jó kommunista voltam, párt aktivista, most meg a tudatlan emberekhez hajoltam. Azt válaszoltam, hogy nem kell hogy kiírjanak az újságba, mert alig várom, hogy bizonyságot tegyek róla az embereknek. Utána rá egy pár hónapra egy látomásban épp tettem a csatornát a házra. A házam körül egy patak volt tele vízzel, vérrel, összetört emberekkel, és egy markoló tette őket az autóba, és vitte őket arrébb körülbelül 200 méterre. Ott volt egy nagy tűz, ahol égtek és sírtak, kiabáltak. Akkor néztem le, hogy milyen létrán állok én, és amikor ránéztem, letört a létra, és leestem, de egy kéz megfogott, és felhozott a háztetőre. Akkor egy felhő jött felém, leszállt a háztetőre, és kijött belőle Jézus. Azt mondta nekem, hogy először jött szeretettel, de mivel csak káromkodom, csak gonosz vagyok, mint voltam, és nincs változás bennem, ezért amit látok, hogy ezekkel az emberekkel mi történt, hogy égnek tűzben és kiabálnak, ez lesz a te sorsod is, ha meg nem térsz. Azt mondtam: „Hogyan térjek meg, hiszen voltam templomban, és próbálkoztam megtérni, de félek, hogy a párt börtönbe zár, és hogy mit eszik a család, stb.” Azt mondta: „Ha úgy nem térsz meg, mint a feleséged, egy pár napon belül ott fogsz égni abban a tűzben.” Másnap reggel elmentem a párthoz, elvittem a pártkönyvet, hogy odaadjam, és teljes szívemből megtértem. És boldog vagyok, hogy az Úr Jézus ígéretei beteljesültek. A betegségeim miatt alig nyomtam 55 kilót, de hála a jó Istennek, most idős koromban is jövök, járok, megyek, még dolgozok is, mert Isten nem hazudik. Az Úr Jézus azt ígérte nekem, ha megtérek úgy, mint a feleségem, akkor hosszú életet ad nekem, és meglátom az unokáimat és dédunokáimat. Meg is látom, hiszen 13 unokám és 13 dédunokám van; hála és dicsőség Néki! Ő az Út, az Igazság és az Élet. Te, aki olvasod ezt a bizonyságtételt, tedd próbára a Jóistent, mert Ő téged is úgy szeret, hogy az egyszülött fiát adta érted. És akarja, hogy neked is változást hozzon az életedben, családodban, környezetedben, hogy boldog legyél még itt a földön és egykor az örök életben az Ő ígérete szerint. Ezért szívemből áldom, imádom, dicsérem Istent, hogy ilyen feleséggel áldott meg engem, aki most az Úrral van. Jézus eljön hamar! Id. B. Gyula