„Egy embernek volt két fia.” (Lk 15:11b) Mindannyian hallottunk a tékozló fiúról, aki azt mondta az apjának: „Apám, add ki a vagyonból a rám eső részt! Ő pedig megosztotta...” (Lk 15:12b) Megdöbbentő ez az eset, mert a fiú valami olyat kért, ami nem is létezett, hiszen amíg a szülők élnek, nincs olyan vagyon, ami a gyerekre esik. Akkor van örökrész, ha van halott. Vagyis ez a fiú majdhogynem azt mondta az apjának: már meghalhatnál, hogy végre örökölhessem a vagyonodat. Az apa, bár valószínűleg fájt ez a kérés, nem háborodott fel, hanem szétosztotta a vagyont a két fiú között.

Egyik nap reggel a nagy sietségben, ahogy indultam dolgozni, véletlenül otthon felejtettem a táskámat, amiben az elemózsiám, a pénztárcám és a kulcsok voltak. Sajnos ezt csak útközben vettem észre, mikor már a vonattal elindultunk Budapestre. Ekkor imádságban felsóhajtottam Istenhez. Egy kicsit el is keseredtem a feledékenységem miatt, és nem tudtam, hogy ezen a napon mit fogok tudni enni, pedig már akkor éhes voltam. Szekszárd állomás után, ahogy kezeltem a jegyeket, egyszer az egyik utas rám nézett, mikor odaértem hozzá, és azt kérdezte: „Tibor, megismersz?” Mire ránéztem, és azon gondolkodtam, hogy vajon ki lehet az az utas? Erre azt mondta, hogy ő az osztálytársam volt általános iskolában: „Laci vagyok, nem ismersz meg?”