Egy valamirevaló kultúrának képesnek kell lenni dacolni a veszéllyel, még a halállal is. De milyen kultúra az, amelyik nehézségek idején felmondja a szolgálatot? Ha az alapok megrendülnek, repedeznek a falak is. Mert milyen szellemi erők állnak akár a hédonista poszt-keresztény nyugatiak, akár a most háborúban álló, szintén poszt-keresztény (vagy inkább poszt-kommunista) keletiek mögött? Nem gondoltuk mi európaiak már régóta pogány módon ugyanazt, amit a laodiceabeli keresztények, hogy „…meggazdagodtunk, és semmire nincs szükségünk…” (Jel 3:17)?
„…tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mt 11:29) Meghívást kaptam Budapestre a régen látogatott bibliakörömbe, hogy menjek el az egyik alkalmukra. Erre tegnap került sor. Hosszú szervezés és igen nagy vágy előzte meg az utazást, miután a képességeim egyre csökkennek, segítség kellett az úthoz. Egyik testvérem a fiával vállalkozott a kísérő szerepére, vágyva az evangélium meghallgatására. Oda is értünk időben, és nagyon áldott alkalom volt. Az ige erőteljesen hangzott az Apostolok cselekedetei 7. rész 56-60. verse alapján, amikor is Istvánra a gyűlölettől elvakult, fogcsikorgató ellenségei rárohanva megkövezték, ő Jézus Krisztus mentő szeretetének indulatával védte őket az Úr előtt, és közölte velük a hite által látott mennyei jelenetet, azaz, hogy az Úr Jézus Krisztust látja az Atya jobbján állni, és kéri Őt, hogy vegye magához. Az igehirdető a múlt kapcsán elmondta, hogy mi is itt és most lehetünk Krisztus-arcúak, ha teljes szívvel követjük őt. Lélekben és testben felfrissülve készültünk a hazafelé tartó utazásra, miután a találkozás örömére igés lapot és Antenna újságot kapott minden résztvevő, még továbbadásra is.
hétfő, február 14, 2022

Kedves Olvasóink!

Elkészült legújabb hírlevelünk. Elérhető itt.

A MERA csapata

hétfő, február 14, 2022

Kedves Olvasóink!

Elkészült legújabb hírlevelünk. Elérhető itt.

A MERA csapata