A Szentírás nem ad konkrét tanítást, átfogó kinyilatkoztatást a halál utáni élet titkairól. Ugyanakkor számunkra ez egy rendkívül izgalmas kérdés, mely gyakori töprengésre ad okot. Szeretnénk tudni a ma még elrejtett dolgokat is. Az is tény, hogyha Isten nem tárt fel e területen minden rejtelmet, akkor ennek az az oka, hogy másra akarja irányítani a hívő ember figyelmét: ez pedig a felkészülés a kikerülhetetlenül bekövetkező nagy találkozásra.

Nagyszüleim az 1900-as évek elején születtek. Nagypapám 1901-ben, míg a nagyi 1904-ben. Sajnos mindketten nagyon korán lettek árvák. A nagypapám 6 évesen, a nagymami 4 évesen. A papa családja a nehéz megélhetés miatt papát kis gyermekként cselédnek adta, és így szolgált; másnak az istállójában aludt a szalmában. A nagymami 4 évesen veszítette el az édesanyját, az édesapja egyedül nevelte fel őket. Ő volt a legkisebb a hét gyermek közül. Mindketten hitetlen közegben nőttek fel. Papa kora ifjúságára a „nagybetűs élet” minden területén „kipróbálta” magát: ivott, dohányzott, szórakozott.