Jézus halála előtt elmondott tanításait olvasva, melyeket a virágvasárnap és a nagypéntek közti néhány napban mondott a jeruzsálemi templomban , néhány dolog nagyon rám terhelődött. Először is az, hogy Mesterünk földönjártakor milyen világosan és egyenesen képviselte az igazságot, még akkor is, amikor ezzel egyeseket a mai kommunikációs fogalmaink szerint durván megbántott. Mire gondolok? Arra, hogy a farizeusok és az írástudók képmutatását annak nevezte, ami. Sőt olyan képet használt, melyet bántónak tarthattak, hiszen meszelt síroknak nevezte őket. Hol van itt a szeretet, de legalábbis a tapintat meg a megfontolt diplomácia?!