„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.” (1Pt 1:3) A Bibliában sok helyen szerepel a reménység szó. Tulajdonképpen ez a hívő életünknek a lényege! A reményt vesztett ember elveszett ember! A remény minden mélységből felemel és szárnyat ad és tovább visz. Természetesen nem mindegy, hogy kiben vagy miben reménykedünk?! Élő reménység, erőt adó reménység csak a keresztre feszített és feltámadott Jézus Krisztusban adatott. Ezt jól tudta költőnk is, aki „A reményhez” című versében így fogalmazott: „Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak remény! Kit teremt magának A boldogtalan…” (Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez) Valóban boldogtalan mindaz, ki nem Isten igéjére épít, és reménységét nem a feltámadott Urunkba veti. Erről a reménységről szeretnék bizonyságot tenni. Megpróbálom röviden, csak a lényeget...