Kulcsár Anikó említette a 2024-es karácsonyi Antennában, hogy a „bukásainkról nem szeretünk nyilatkozni”. Én régóta szeretnék, de úgy tartottam tőle, hogy sokan nem értenek meg. Hátha most másnak segít, aki ilyen helyzetbe kerül.
Úgy kezdődött, hogy egy liter bort elfogadtam ajándékba. Ne öntsék ki! Pörköltbe nagyon jó lesz. Gondoltam én, aki másoknak is azt a tanácsot adtam, akik már szabadultak az alkohol rabságából: „Nem szabad megtűrni a lakásban sem, mert az ördög rajta ül.”
Először 3-4 korty este lefekvés előtt munka után. Minőségi volt, gondoltam imában arra, aki készítette. Mert gyanítottam, hogy ő (is) rab még. Ez egy párszor jó is volt. De várni kezdtem ezeket az esti alkalmakat. Meg kellett emelni az adagot. Elfogyott a liter. A boltban elkezdtem figyelni az alkoholos gyógyhatású üvegeket; 2 dl nem sok, tejjel is – mondták – meg anélkül is. A templomban ülve azon gondolkoztam: „Micsoda megszabadított lélek vagyok én? Ha tudnátok!” De később megtudták.
Mert van egy aranyszabály: a bűnt muszáj bűnként megvallani, világosságra hozni halandó ember előtt is. Megtagadni, újra, újra! Nem hibáztatom még a Vádolót sem. Azért, mert a lelkemben helyet adtam a türelmetlenségnek, és elfelejtettem, hogy mennyi jót tett velem az Úr!
Szép, napsütéses tavasz, rohanás, munka, még egy stampedli? Vagy háromszor. Mintha 20 éves lennék. Ez még nem részegség, nem bűn. Minden szép, és én tudom, hogy az Úr alkotta így, ilyenre. Milyen kár, hogy valamikor itt hagyom... És utána a rossz érzés meg majd elmúlik.
Egy alkalommal a bolt előtt voltam, gondolkoztam, hogy bemenjek-e? Odajött hozzám egy ember, és húsz forintot kért, mert ennyi hiányzott hozzá, hogy megvegye, amit akar. Átláttam rajta; nevetve mondtam, hogy nem adok, mert félek, hogy rosszra vinné. Ő azt mondta: „Majd meglesz máshonnan”. Mikor az italos polcok között böngésztem, hirtelen valaki ezt mondta: „Látod, megvan a húsz forint! „Még rosszra vinne!” – mondta a már ismerős hang, és felkapta a legnagyobb flakon bort, és eltűnt. Első gondolatom az volt: de vág az esze ennek az embernek. Második: az Úr szemmel tart. Az Úr gondolatai, dolgai forognak-e a fejemben, vagy az, hogy de jó lenne valamit inni! Nem mindegy! Napi 3-5 erős vágyakozás megijesztett!
Kiöntöttem, megvallottam bűnnek az Úr Jézus előtt. A gyülekezetben is világosságra hoztam. 1-2 hétig gyengébb kísértő gondolat még érintett. De én ezt már biztatásnak tudtam be a gyengesége miatt! Aztán újra szabadnak lenni, de nagyon jó! Hála és dicsőség az Úrnak!
Drága „kígyómarta” testvéreim, sorstársaim, aki már tudjátok milyen jó kegyelemben lenni, ne mondjatok le magatokról! Kiáltsatok az Úrhoz, csak Ő tud megszabadítani és megtartani is! Ebben az évben egy 2014-ben vásárolt dedikált áhítatos könyvet választottam Róbert testvértől.
„El ne távozzék e törvény könyve a szádtól, hanem gondolkodj arról éjjel és nappal, hogy vigyázz, és mindent úgy cselekedj, ahogy abban meg van írva, mert akkor leszel eredményes az utaidon és akkor boldogulsz.” (Józs:1:8)
Maradok tisztelettel:
P. István, Fényeslitke
ui: A különbség az, hogy az óemberi megváltatlan életben az ittasság alatt úgy éreztem, hogy jól bele merítettem az élet örömébe, és csak az az egy nap számít, a többi nem. Újjászületettként csak közel a részegséghez átéreztem, hogy máshová tartozom, és idegen területen járok, amiben már nem lehet részem, s ez az út nem járható már számomra. S.D.G!