Köszönöm, hogy nap mint nap hallgathatom az üzenetet, evangéliumot, bizonyságtételeket! Napi kapaszkodóm vagytok évek óta. Hálás vagyok Istennek ezért a szolgálatért!
A múltkor hallgattam a Réffy-Oszkó–Korán házaspárral a beszélgetést, és sok azonos istentalálkozást fedeztem fel a mi életünkből is. A férjemmel mi is az istentelen családjainkból istentelen saját családalapításba jutottunk. A férj, feleség, gyerekek között érdektelenség, közöny volt, a férjeméknél italprobléma és verekedés is előfordult.
Így mindketten elváltunk, nekem három, neki két gyermeke volt. Csak a válásaink után ismertük meg egymást, és első találkozásunkkor büszkén kötöttünk szövetséget, hogy többé nem kötünk házasságot. A családjaink a válásaink után hasonlóan nem álltak mellénk. Rövid időn belül összeköltöztünk albérletbe. El lehet képzelni ezt a helyzetet? Új város, új iskola, ráadásul egyházi, olyan gyerekeknek és szülőknek, akik Istent csak káromkodásból ismerik. Mivel a lányom református keresztséget kapott, ezért ő református hitoktatásban részesült az iskolában, és kötelező volt templomba menni. Fel volt háborodva, pláne a templom miatt, és azt mondta: „Ha ide írattál, együtt megyünk a templomba!” Így kerültünk Isten elé, és tudjuk: „a hit hallásból van...” (Róm 10:17) Megtapasztaltuk mindhárman! Drága Urunk magához vonzott, kihozott a bűnökből, összeházasodtunk, Vele járunk. Könyvet tudnék írni a megtapasztalásainkról. Lehet meg is teszem.
Ma mi hívogatunk, segítünk másokat, betegeket, lelki mélységben levőket. „Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt.” (Ef 2:1) Ez 17 éve történt, azóta is hálával áldjuk Szent nevét!
Hazaköltöztünk, és most a Tiszagyulaházai Református Misszió gyülekezetben szolgálunk. Kicsi, maroknyi gyülekezet, de hála az Úrnak, hogy a 15 évig lezárt imaház kinyittatott három éve. Kicsi, rozoga, de szól az Ige! Nem magunkat számláljuk, a Krisztussal számolunk! Dicsőség neki!
Áldjon az Úr benneteket, Testvéreink!
K.-né T. Katalin