Különösen nehéz időkben gondolkodhatunk el azon, mi az életünk alapja; mi nyújt biztonságot és megmaradást. Sokan vannak, akik úgy vélik, ha anyagilag biztonságban vannak, akkor ezzel sok mindent meg tudnak oldani. Mások, ha megfelelő befolyással rendelkeznek, az megnyugtató érzést ad számukra. Olyanok is vannak, akik pedig azt mondják: „csak egészség legyen, a többi nem számít”.
De ad-e igazán biztos alapot az életünkhöz a vagyon, a befolyás és az egészség? Ha ezek megvannak is, mindegyik gyorsan elveszíthető. De láthattunk már egészséges, befolyásos, vagyonos embert is összeomolni az élet viharai között. Arra pedig nincs garancia, hogy bármely embert elkerülnének a megpróbáltatások.
Lukács jegyzi le az evangéliumában, ahogy Jézus Krisztus beszélt a szilárd alapú életről, amely összeomlás nélkül kibírja az élet viharait: „Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult.” (Lk 6:47-49)
Mi jellemzi az ilyen életet?
„Aki hozzám jön” Ez az első. Jézus nem arról beszél, hogy aki tanításokat hallgat rólam, vagy aki nagyon szépen tud beszélni rólam, aki gyülekezetbe jár, vagy megfelelő számú jó cselekedete van, annak lesz megingathatatlan az élete. Nem! Hanem annak, „aki hozzám jön”. Jézus Krisztus maga akar lenni az életünk alapja. A vele való személyes kapcsolat ad biztonságot. Hozzá pedig lehet menni mindig, minden élethelyzetben és életállapotban. Ezt nem helyettesíti semmi más. A kereszténység lényege nem a dogmák sokasága vagy a liturgiák szépsége, hanem a személyes kapcsolat. Közösség Krisztussal. Ebből a közösségből fakad a bűneink bocsánata, az üdvösségünk, a biztonságunk, a reményünk és az örömünk. Éljünk mindig ezzel a csodálatos lehetőséggel! Ő meghalt és feltámadott értünk. Ha hiszünk ebben, életünk van.
„Hallja beszédemet” Van úgy, hogy Jézus közelében sem tudjuk meghallani, amit mond. Gondoljunk csak a tanítványokra! Miközben haladnak Kapernaum felé az úton, ő a haláláról beszél, azok meg arról vitatkoznak, ki a legnagyobb közöttük. (Mk 9:34-35) Miért nem halljuk meg Őt? Mert magunkat halljuk. A gondolatainkat, a vágyainkat, a félelmeinket vagy éppen a kifogásainkat. Időnként pedig másokat hallunk meg. Véleményüket, kételyeiket, esetleg „észszerű” ajánlásaikat. Máskor meg a körülmények vonják el a figyelmünket. Ezek mind megakadályozhatják, hogy meghalljuk Jézus szelíd és csendes hangját, ahogy éppen hozzánk szól Igéje által. Ne engedjük, hogy bármi megakadályozzon abban, hogy meghalljuk az ő beszédét! Mindig a legszükségesebbet fogja mondani.
„Azok szerint cselekszik” Valljuk be őszintén, ezt tartjuk a legnehezebbnek. Egyszer valakit így jellemeztek: „Mást hisz, mást mond, és megint mást tesz.” Ugye, ez ránk nem jellemző? Jézus tanításában így olvasható: aki hozzá megy, hallja beszédeit, és azok szerint cselekszik, az olyan, mint az az ember, aki sziklára építette a házát, amit az áradat sem vitt el. Viszont aki nem cselekszik Jézus beszéde szerint, az olyan, mint aki futóhomokra építette a házát, és az a viharban összedőlt.
A Bibliából azt látom, hogy Jézus a szeretetről, az irgalomról, a megbocsátásról és a szükségben levők pártfogásáról és támogatásáról sokat tanított, és eszerint is cselekedett. Ha Őt követjük, mi is irgalmasan szólunk és cselekszünk azokkal is, akiktől mindenki elfordult. Pártfogásba vesszük azokat, akiknek nincs gyámolítójuk. Készen állunk a megbocsátásra, amint mi is bűnbocsánatban részesülünk. Szeretjük nem csak azokat, akik bennünket szeretnek. Ha megtartjuk Jézus tanítását, akkor így élünk.
De kicsoda képes mindezekre? A Szentlélek segítségével tudunk Jézushoz menni, őt meghallani és tanítása szerint cselekedni. Kérjük hát a Pártfogónk segítségét! Így pedig szilárd alapja lesz életünknek minden viharral és megpróbáltatással szemben.
Pataky Albert