Szeretett fiataljaink, diákok, tanulók, hallgatók! Úgy emlékszem, ötven-hatvan évvel ezelőtt szorongások és a várakozás örömei között kezdtük meg az új iskolai tanévet. Biztos vagyok abban, hogy ezen a téren nem következett be jelentős változás. Ti magatok is hasonlókat éltek át ebben az időszakban.
Minden magára valamit is adó diák szeretne jó eredményeket elérni. Ugyanakkor az is biztos, hogy nemcsak nektek fontos a ti eredményes iskolai forgolódásotok, hanem a szülőknek, a családnak, de a mögöttetek álló gyülekezetnek is, mely imádkozó felelősséggel tekint iskolai munkátokra is.
Minden szépítgetés nélkül mondhatom, nagy feladat előtt álltok, melyhez először is összpontosításra, erők összeszedésére van szükség, és az akarat megacélosodására. De milyen erőforrásból meríthettek mindehhez segítséget?
Ha azt mondom, mögöttetek áll a Krisztus gyülekezete, ezzel azt is mondom, hogy valójában a gyülekezet Ura, Krisztus áll mögöttetek. Talán még mindannyian nem ismeritek azt az isteni erőt és gondviselést, mely végigkísér és átsegít bennünket az élet különféle próbatételein, és megadja a szükséges mértékű fizikai és szellemi képességet a feladatok minőségi végzéséhez, de éppen a próbatételek és a nehéz feladatok hozhatnak olyan helyzetbe, melyben megerősödhettek, azaz a Krisztusban nyert kegyelem és annak sokféle megnyilvánulása mindannyiótok számára felismerhetővé válhat. Így tehetem személyessé a mondanivalómat: az Úr ott van melletted, körülvesz, rajtad tartja a szemét, a kezét. Bízz benne, mert Isten a te segítőd!
Feladataitok megkezdésekor arra is figyelni kell, hogy többféle lehetőség kínálkozik számotokra, de nem mindegyik megbízhatóan jó. Vannak álsegítők. Jókat ígérnek, de végül csalódást okoznak.
Nem régen arról szóltam egy igehirdetés alkalmával, hogy a világi környezetben élő szolgák – ma inkább beosztottaknak nevezzük őket – úgy szolgáljanak világi uraiknak, feletteseiknek, mint akik az Úrnak szolgálnak: „ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek.” (Kol 3:22b-23)
Ezt a bibliai idézetet a megváltoztatandók megváltoztatásával szeretném a ti szívetekre is ráhelyezni, hogy úgy tanuljatok, úgy végezzétek iskolai feladataitokat, mint akik nem embereknek az elismerését keresitek, hanem az Úr Jézus tetszését.
A Szentírásban Péter apostol első levele 3. részében egy különös kifejezést használ: „arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.” (1Pt 3:9b) Boncolgatva ezt a mondatrészt, a szavak elemzésénél felfigyelhetünk arra, hogy esetetekben áldást örökölni azt jelenti, hogy a végső célhoz elérkezve Istenünk, Krisztus és a mennyei szentek jót mondanak felőletek. Tehát, ha nem emberek tetszését keresitek, hanem annál sokkal magasabb mércét állítotok magatok elé, akkor juthattok el Isten tetszésének megnyerésére. (Az áldásmondás kifejezésének ilyen jelentésárnyalatai vannak, mint jót mondani, dicsérni, szép szavakkal elismerni.) Milyen fenségesen remek végeredmény, ha maga Krisztus beszélhet elismerően felőletek, felőlünk!
Hogy működhet ez az alapelv? A tanuló naponta nekifeszül feladatai végzésének, de nem azzal a céllal, hogy lekörözze diáktársát, és nem is csupán azért, hogy tanárai elismerését kiérdemelje, hanem a magasabb mércét tartja a szeme előtt, és azt mondja: „Istenem tetszésére szeretnék mindenben eljárni”.
Pál apostol apai szeretettel mentorálja fiatal munkatársát, Timóteust, miközben egy mérhetetlenül romlott világba szólítja őket elhívó Uruk. Pál féltő szeretetében azt tanácsolja Timóteusnak, hogy – idézem – „Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van.” (2Tim 2:1). Erősödj meg! A feladat nagy, jönnek majd fárasztó, néha ijesztő események is, de ne hagyd el magad! Ne hátrálj meg, és ne hibáztass másokat, magadat sem! Ne mondd magadról, hogy te erre képtelen vagy, hanem meríts erőt abból a forrásból, amely téged teljességgel alkalmassá tud tenni feladatod magas szintű elvégzésére!
„Erősödj meg a kegyelemben!” Igen, a kegyelemben. Értsd meg, mit jelent ez! Ha megértetted már a számtani, később matematikai szabályokat vagy tételeket, történelmi összefüggéseket, nyelvtani szabályokat, biztosítalak, képes vagy megérteni Isten kegyelmének a titkát is.
Kérlek, gondold végig: a világmindenség felett egy hatalmas és számunkra alig érthető intelligencia áll, aki alkotta és fenntartja e világot. Ő alkotott mindent, így bennünket, embereket is. Az övéi vagyunk, de a történelmünk hajnalán eltértünk tőle. Bűnbe merült az emberiség, és ez azóta is így van: bűnösök vagyunk. Ő viszont nem akar leselejtezni bennünket, mert szereti teremtményét, az embert. És igazán csak ő tudja az előttünk álló utat. Azt nyilatkoztatta ki hajdani szent emberei által, hogy ítélet következik, melyben minden bűnről számot kell adnia az embernek. Mielőtt a világra elkövetkezne a meghirdetett ítélet, eljött Jézus, magára vállalta a világ bűnét, meghalt az igaz a bűnösért, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ez a kegyelem. Ez az, ami felment az ítélet alól, ez az, ami új értelmet ad az életünknek, ami végigkísér az életút eseményein. A Megváltó áldozatának megismerése, a benne, azaz a kegyelmében való megerősödés tehet bennünket alkalmassá arra, hogy a nehéz feladatok között se legyünk elviselhetetlen negatív figurák, ne jajveszékeljünk és ne siránkozzunk, hanem felemelt fejjel, nagy bátran menjünk előre, tudva, érezve, hogy egy percre sem hagyott magunkra bennünket.
Elkezdődött az új iskolai tanév. Szeretettel bátorítalak, erősödj meg Isten kegyelmében, amely számodra is megjelent! Gondold végig, nem akárki vagy, hanem az a személy, akiért meghalt Isten dicsőséges Felkentje. Fontos vagy számára, figyel rád, ott akar lenni veled minden iskolai és egyéb feladatodban. Urad ő, tiszteld meg őt a bizalmaddal! Beszéld meg vele aktuális feladataidat! Vedd igénybe az irántad megnyilvánuló szeretetét!
Lukács Tamás, ny. lelkipásztor