2013 márciusa. San Francisco egyik kávéházában ültünk egy fiatal kis barátnőmmel, Judy-val. Kértem, meséljen az életéről. Különleges történet bontakozott ki előttem, ahogy kérdéseimre válaszolva beszélni kezdett.
– Szeretnék hallani hátteredről, korai gyerekkorodról. Hogy indult az életed?
– Kínai származású vagyok, jómódú buddhista családunk Vietnámban élt. De ahogy a vietnámi háború pokla kitört, minden vagyonunk elveszett, mikor kimenekültünk hazánkból. Különböző országokban éltünk szüleimmel és öt testvéremmel. Én már a Fülöp-szigeteken születtem. Aztán kéthetes voltam, mikor a család átköltözött Kaliforniába.
– Hogyan kezdődött Isten keresésed?
– Ötéves voltam, mikor először hallottam az evangéliumról. Nagyon tetszett. Imádkoztam is a magam módján minden este, ahogy lefeküdtem. Majd jöttek a kamasz évek, és én kezdtem megkérdőjelezni mindent. Még az ateizmushoz is és más vallásokhoz is fordultam. Sötét időszak volt számomra.
– Mi történt azután? Mi adott újabb drámai fordulatot az életedben?
– Hatan voltunk testvérek, és csodálatos anyánk volt. Én is csodás kapcsolatban voltam édesanyámmal. De sajnos, drága anyánk hamar betegeskedni kezdett, és viszonylag fiatalon szív-és magas vérnyomás problémái lettek. Veszélyes műtét állt előtte, és én akkor nagyon megijedtem. Istenhez kiáltottam segítségért, és Ő kegyelmesen meghallgatott. Édesanyámnak sikerült a műtét. Még két ajándék évet kapott az élete meghosszabbításaként. De aztán csak elhatalmasodtak az egészségügyi bajok, és végül 59 évesen távozott az élők sorából.
– Te még nagyon fiatal voltál akkor. Hogy élted meg anyukád halálát?
– Nagyon megviselt, hiszen igazi jó anya volt. Depressziós lettem, nehezen tudtam feldolgozni az egészet. Nagyon akartam kimozdulni az itteni halál-emlékből, elfogadtam egy tanulási lehetőséget Ausztráliában. Az ottani egyetemen folytattam tanulmányaimat TV, rádió és újságírás szakon. Majd egy ausztrál testvérnő sokat segített. Rámutatott, hogy Isten tervei nem a mi terveink. Az Ő útjai magasabbak, mint a mi útjaink. Isten szeretete mélyen megérintett. Buddha pedig nem tud életet adni. Egyedül Jézus Krisztus tud megsegíteni feltámadásának győztes erejével. Ez csodálatos hír volt a számomra. Emellett a környezetváltozás is jót tett. A lelki sebeim gyógyulni kezdtek. Ausztráliából már úgy távoztam, hogy depresszióm eltűnt, és mentálisan helyre álltam.
– Mi történt azután, hogy befejezted az egyetemet?
– Egy rádiótársaságnál dolgoztam egy darabig. De nem találtam a helyem. Feltettem a nagy kérdést: miért is élek, mi a célja az életemnek? Tudtam már, hogy az embernek szüksége van Istenre, de Isten is igényli teremtményeit. Rájöttem, nem szabad vesztegetni az időmet felesleges dolgokra. Így beiratkoztam egy kétéves bibliaiskolába Los Angelesben. Remek tanításokat kaptam a Biblia tanulmányozása mellett még a kínai Watchman Nee és Brother Lee anyagaiból is. Emellett sok gyakorlatban is volt részünk. Ezeket tudtam hasznosítani a három éve tartó egyetemi missziós munkánkban. Ugyanis San Francisco több egyetemén van irodánk. Egyetemisták felé szolgálunk team munkában.
– Hogyan tovább? Mi lesz a következő lépés?
– Pár nap múlva repülök Londonba. Lelkigondozásban fogok segítséget nyújtani. Hozzá kell tennem, hogy bár örülök Európába utazásomnak, de nagyon szomorú vagyok amiatt, hogy Anglia és Európa jó része szellemileg ellaposodott. Angliából indult sok hívő ébredés, de ennek már nem sok nyoma maradt. Szeretnék imáimmal és munkámmal segíteni Angliában.
– Urunk segítsen meg! Istentől áldott missziót kívánok neked!
Dr. S.-né Sz. Erzsébet