Vezessétek hozzám! (Mk 9:19)
A szegény, csalódott apa kétségbeesetten fordult el a tanítványoktól, és egyenesen a Mesterhez ment. Fia a lehető legrosszabb állapotban volt, és már minden próbálkozás csődöt mondott. Azonban amint az apa hittel engedelmeskedett az Úr Jézus szavának, hogy „vezessétek őt hozzám”, a szerencsétlen gyermek azonnal megszabadult a gonosz lélektől.
A gyermek drága ajándéka Istennek, de sok fájdalom is jár vele. Lehet nagy öröme szüleinek, de lehet nagy keserűsége is, betöltheti Isten lelke, de a gonosz lélek is uralkodhat felette. Mindkét esetben Isten szava legyen a recept számunkra, ha bármilyen bajából gyógyításra szorul: „Vezessétek hozzám!” Bárcsak sokkal többet imádkoznánk aggódva gyermekeinkért még kisbaba korukban! A bűn ott ólálkodik körülöttük, hadd kezdje meg imádságunk idejekorán a támadást ellene! A gyermekünkért való fohász előzze meg azokat a kiáltásokat, amelyek a bűn világába való valóságos belépést kísérik. Ifjúsága napjaiban bizony fogjuk látni annak a süket és néma léleknek szomorú jeleit a gyermeken, amikor a gyermek imádkozni nem hajlandó, lelke pedig nem akarja meghallani az Isten szavát. Jézus mégis azt parancsolja: „Vezessétek hozzám!” Lehet, hogy amikor felnőnek, bűnben fetrengenek majd, lehet, hogy szájuk gyűlölettel habzik Isten ellen, de amikor majd megszakad a szívünk miattuk, jusson eszünkbe a nagy Orvos szava: „Vezessétek hozzám!” Nem szűnhetünk meg imádkozni értük utolsó leheletükig. Nincs reménytelen eset, amíg Jézus él. Az Úr néha megengedi, hogy gyermekei annyira sarokba szoruljanak, hogy saját bőrükön érezzék meg, mennyire szükségük van Őrá. Amikor istentelen gyermekeink megmutatják nekünk, hogy mennyire tehetetlenek vagyunk szívük romlottságával szemben, akkor az erős Istenhez menekülünk. Nagy áldás, hogy mehetünk Hozzá.
C. H. Spurgeon