(Ef 4:23-24) Napjaink hangzatos felhívása. Az élet minden területén találkozunk vele. Ennek szükségessége vitathatatlan, de módja nagyon is vitatott. Megújulni - de hogyan? A megavult ruhát ki lehet dobni, s vehetünk helyette újat, de mit tegyen az ember megavult önmagával? A megújulás nem azonos az állandó változtatgatással, noha kísérőjelenségei közé tartozhatnak ezek is. Talán már mindent kicseréltél környezetedben. Modern bútorok, berendezések vesznek körül, de régi önmagadat hordozod belül, és lehet, hogy a környezetedben a mégoly gyors és alapvető változások sem elégítenek ki. Mindent és mindenkit szeretnél megváltoztatni, s közben te a régi maradsz.

Viszem magammal - Egy háborús emléket, de mégis békességgel! 1944-et írtak, amikor szüleim összeházasodtak. Háború volt, bizonytalanság. Fél év házasság után, édesapámat elvitték a háborúba. Ekkor édesanyám már áldott állapotban volt velem. Sokáig nem kapott hírt felőle, mivel a fronton harcolt a tankok és fegyverek ropogása között. Miután megszülettem, és növekedtem, anyukám mesélt arról, hogy van egy apukám, akit hazavárunk, de most a háborúban harcol. Így minden este imádkoztunk apukámért, én kicsiny gyermeki hittel hoztam az Úr elé. Vártuk haza.