Az Úr Jézus földi életének három éve alatt sokat tanította az őt követő sokaságot... Példázatokban tárta fel a mennyek országának rejtett igazságait... Földi dolgokhoz hasonlított egy-egy mennyei igazságot, hogy szemléltesse és megértesse a hallgatósággal. Színesek, elevenek, szemléletesek és valósághűek Jézus példázatai: a magvetőről, a búzáról és konkolyról, az elrejtett kincsről, a tengerbe vetett hálóról, stb. (Mt 13)
Az Úr Jézus nagy tanító mesterként járta végig Izrael országát... Bölcsessége senkihez sem hasonlítható! A tanítványok megkérdezték, miért tanítja a sokaságot példázatokban? Ő így felelt: „Nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak azonban nem adatott meg. Példázatok által azért beszélek nékik, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek...” (Mk 4:11) Beteljesedett rajtuk Ézsaiás jövendölése.... (Ézsaiás 6:9-10)
Bár látták a messiási jeleket, a sok csodát Jézustól, még sem hittek Benne, hogy Istentől jött... Kemény volt a szívük, eltompult. A tanítványoknak azonban az Úr Jézus megmagyarázta a nehezen érthető példázatokat. A tanítványoknak volt hite, fogékonysága, ismerete, értelme. Nem voltak keményszívűek. „Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.” (Mt 13:12)
Szeretem az Úr Jézus példázatait. Sok mennyei igazság tárul fel szemeink előtt ma is, ha olvassuk. A mai kor hívő embere is kap tanítást a gyakorlati, mindennapi életében is, ha felfigyel rá. Jézus ma is tanít Szentlelke által...
Egy élményemet szeretném elmondani nektek, kedves Testvéreim, amit adott nekem az Úr Jézus, és amit tanított általa. Az elragadtatásról kaptam igen eleven, szemléletes tanítást. A Bibliából tudjuk, hogy lesz elragadtatás. Amikor feltámadnak először a Krisztusban elhunytak /első feltámadás/, akkor azok, akik élnek, hirtelen átváltoznak, és mennyei testben elragadtatnak az Úrhoz, és mindenkor Vele lesznek. (1Thessz 4:15-17; 1Kor 15: 51) Ez egy váratlan esemény lesz, de az okos hívő emberek várják... (Mt 24:36-44) „Azért legyetek készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, abban érkezik meg az Ember Fia.” (Mt 24:44) Férjem betegen feküdt a szomszéd város kórházában. Egy testvérrel elmentem meglátogatni. Hazafelé elmentünk autóval egy zsák lisztet vásárolni. Amikor hazaértünk, a testvér bevitte az utcai lakás kamrájába és elbúcsúzott. Én köszöntem az udvari lakás konyhájában beszélgető szüleimnek, aztán fogtam a kannát, és előre mentem az utca felé megöntözni a leandert, mert láttam, hogy száraz nagyon. Amikor visszajöttem, a szüleimet nem találtam a konyhában, pedig egy perce még békésen beszélgettek. Bementem a szobákba, a mellékhelyiségekbe és kiáltoztam: „Papa! Mama!” Sehol senki! Nincs felelet!. Ekkor az Úr rám engedte azt a rettenetes gondolatot, hogy megtörtént az elragadtatás, és én itt maradtam! Borzalmas volt erre gondolni! Szaladtam a hátsó kertbe, kiáltoztam: „Papa! Mama!” Néma csend! Sehol senki! „Istenem, ne engedd, hogy én itt maradjak! Ugye, nem vitted el őket?! – könyörögtem az Úrhoz kétségbeesetten!...
Aztán előre mentem az utca felé, hátha az előkertben vannak! Ahogy megyek, hangokat hallok a felső lakás kamra ablakából. Az én szorgalmas szüleim felmentek a felső lakásba, hogy elpakolják a zsák lisztet a polcra, amit vásároltunk. Hatalmas megkönnyebbülés szállt rám a félelem után! „Hála! Itt vannak! Nem vitte el őket az Úr! És nem maradtam itt egyedül!... Hála! Hála!”
Olyan szemléletes, megrázó élmény volt ez nekem, hogy soha nem fogom elfelejteni! Milyen rettenetes, megrázó lesz annak az embernek, aki itt marad, és nem lesz része az elragadtatásban. A szerettei viszont elmennek.
Készülni kell, kedves Testvéreim, az Úr Jézussal kéz a kézben járni engedelmesen, minden nap, életünk végéig! Szeretni Őt, aki életét adta értünk a kereszten! Legyen áldva, imádva szent neve örökké!... Ő jön! Mert megígérte! Jön, egy nem várt pillanatban! Ámen!
„Azért legyetek készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, abban érkezik meg az embernek Fia.” (Mt 24:44)
P. Józsefné, Kiskőrös